... megpróbáljam átmenteni unokáimnak azokat a meséket, dalokat, zenéket, rajzfilmeket, filmeket amelyeket a fiaimmal napjainkban olvasunk, éneklünk, hallgatunk, nézünk.
A gyűjtemény a saját és családom ízlését és értékrendjét tükrözi, ettől függetlenül szívesen veszek bármilyen ajánlást, hiszen én sem, mi sem kerülhetünk kapcsolatba minden értékes művel.
A hivatkozások és letöltő linkek nem mind a sajátjaim, sőt kevés közöttük, amit én töltöttem fel, mert nem az a célom, hogy valahol pontokat, vagy dollárokat gyűjtögessek, a letöltéseket számlálgatva, hanem az értékmentés.
Az indító gondolat az volt, hogy hiába írogatom én ki lemezekre a meséket, zenéket, mert azok csak néhány évig tárolják őket. 5-10 év múlva eltűnnek róluk. Ki tudja folyamatosan mindet átírogatni? Én nem hiszem, hogy ezzel tudnék foglalkozni család és munka mellett. Viszont ott vannak a tárhelyek, amelyek vállalják, hogy őrzik az állományainkat, ha van rájuk érdeklődés, vagyis ha néha-néha letölti őket valaki. Ezért helyezem el itt mások feltöltéseit is, mert minél több helyen találhatók meg, annál nagyobb az esélyük arra, hogy rájuk leljenek, hogy kíváncsiak legyenk rájuk, vagyis a túlélésre.
Egyszerűen csak szeretném kihasználni a 21. század lehetőségeit, hogy megmentsek valamennyit a kedvenceim-, kedvenceinkből.
"Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos, és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. ..."
Kormos István örökbecsűje cédén is megjelent, mégpedig egy mackósan búgó hangú színésznő elbűvölő előadásában. Hernádi Judit bájosan, sok szeretettel, és persze nem kevés humorral adja elő a fülbemászó muzsikával fűszerezett mesét, amely egészen biztosan újra és újra hallgatásra készteti a gyerekeket - és a nosztalgiázó szülőket.
Vackort Rákosi Mátyásnak köszönhetjük. Ő ítélte szilenciumra Kormos Istvánt, akinek így egyetlen lehetősége a gyermekirodalom maradt. Lehetőség az alkotásra - és persze a kenyérkeresetre. Ha pedig tudjuk, hogy akkoriban a vershonorárium mértéke a sorok számától függött, máris sejthetjük, miért van a Vackorban szinte minden szó külön sorba tördelve Kormos nemcsak nagy költő volt, hanem a magyar irodalom Karinthy után legnagyobb tréfamestere is. Legismertebb csínytevése az volt, amikor Jékely Zoltánt megbízta egy francia vers sürgős lefordításával, aztán nagy bocsánatkérések közepette közölte vele, hogy sajnos, időközben egy közepes pártköltő is lefordította. Jékely megnézte és azt mondta: A gazember! Az övé a jobb! Hát persze, ugyanis Kormos az eredetit, a saját Fehér virág című versét tette eléje, ennek francia fordítását fordíttatta vissza Jékelyvel. (Baka István visszaemlékezése.)
A Jules Verne regénye alapján készült rajzfilmben, Willy Fog, az angol úriember fogadást köt a Reform Klubban arra, hogy 80 nap alatt körbeutazza a Földet. Rosszakarójukkal és a rendőrséggel a nyomukban, Fogék állandó harcot vívnak az idővel. A kalandos sorozatban különböző országokkal és azok kultárájával ismerkedhetünk meg. Willy Fogot társai Rigodon, Tico és Romy hercegnő minden állomásra követik és számtalan kaland leküzdésével próbálják megnyerni a lehetetlennek tűnő fogadást.
1929 karácsonyára írta József Attila ezt a versét, amely a betlehemi pásztorjátékot imitálja. Egyfelől a gyermekversek hangján szól („kis juhocska mondta - biztos / itt lakik a Jézus Krisztus.”) és meseszerű, másfelől népi-paraszti színezetű („afféle / földi király személye”). A megszólítások sorrendje (Jézus Krisztus - Istenfia - Megváltó) összeolvasva görögül a „hal” keresztény életszimbólumát adja. A „szegényember”-versek nézőpontjából eleveníti fel a bibliai történetet, s ezen nem változtatott a Szűzanyát értelmező második sor többszörös átalakítása sem, az utolsó szakaszban.
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1906-ban a svéd kormány pályázatot hirdetett egy olyan ifjúsági földrajzkönyv megírására, amelyből a gyerekek szórakoztató módon, mégis hitelesen ismerkedhetnek meg a környezettel, az állat- és növényvilág szépségeivel. Így született meg Nils Holgerson, a törpévé varázsolt kisfiú története, aki vándorútra kel a vadludakkal.
A történetbeli fiú, a dél-svédországi Västra Vemmenhög nevű kis faluban élt szüleivel, egy tanyán. 14 éves korában rosszalkodásai és gonoszsága miatt 20 cm-es törpévé varázsolta egy házi manó, de ettől kezdve megértette az állatok nyelvét.
Vadludak provokációjára az egyik lúdjuk, Márton elkezdett repülni és Nils a kis hörcsögével Pocokkal - aki szintén összezsugorodott - véletlenül vele repül. Később úgy dönt, hogy amíg a manó vissza nem változtatja inkább nem kerül a szülei szeme elé, ezért elkíséri Kákalaki Akkát és vadlúdcsapatát egészen Lappföldig. Útja során rengeteg kalandba keveredik és többször megleckézteti Szmörét a rókát.
A hosszú hónapok alatt sok jót tesz az állatokkal, ezért a manó hazatértekor visszavarázsolja eredeti méretére.
Sajnos, hogy mi történik ezután, arról nem szól a mese, de Selma Lagerlöf 1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, többek között a mese miatt.
Bár a könyvben Kákalaki Akka tojó lúd és ennek megfelelően minden más országban női hangon szólal meg, nálunk az első hangja férfi: Grúber Hugó volt. Később a Magyar Televízió szinkronját lecserélték, egyes források szerint, mert a tekercsek megsérültek az archívumban, de az is lehet, hogy az első "tévedést" szerették volna korrigálni. Minden esetre ebben már női hangja van.
Ahhoz a generációhoz tartozom akik az első, mtv-s vetítéseket látta, így nekem az "eredeti" szinkronnal kedves ez a mese. A hozzám hasonlóaknak szeretnék kedveskedni az alábbi linkekkel, melyekben:
Kákalaki Akka magyar hangja Grúber Hugó
a mesélő - Földi Teri
Nils Holgerson - Szerednyei Béla
Pocok - Hacser Józsa
Márton - Márton András
Szmöre - Józsa Imre
Hiteles források szerint a kállai kettőst 1670 körül Kelet-Magyarországon és Erdélyben, mint nagykállói táncot ismerték. Sőt, már 1549 táján is említik egy versben: ”most már elől járod a Kállai Kettőst”. Az 1800-as évekből maradtak fenn írásos emlékek, melyekből megtudhatjuk, honnan is ered a kállai kettős elnevezés. Akkoriban az volt a kállói várvédő katonák szórakozása, hogyha elfogtak egy törököt vagy egy osztrákot, összekötözték őket egymásnak háttal, s rájuk parancsoltak, hogy táncoljanak, miközben ők muzsikáltak nekik. Azonban, ha látták, hogy a foglyok ügyetlenül léptek, megcélozták korbáccsal a lábukat. Így aztán mindegyik rab igyekezett úgy táncolni, ugrani, hogy ne ő legyen a korbács felől, hanem a másik. Ezt az idétlen ugrabugrálást, kettős táncot nevezték el kállai kettősnek. Akkoriban így ijesztgették az anyukák is a csintalan gyerekeiket: „Vigyázz, mert még eljárod a kállai kettőst!”
1926. november 7-én jegyezte le Kodály Zoltán, majd 1928 nyarán fonográfra rögzítette a kállai kettős dallamait. Megjegyezte, hogy csodálkozására a dallamokat csak a tánccal együtt tudták előadni a falusiak, és ezért azt táncos szakembernek is meg kell néznie. Kodály e két felvétel alapján írta meg a Kállai Kettőst vegyes karra és népi zenekarra. A híressé vált dallamok fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelmhullámzásokat karakterizálják, a busongás és a csúfolódás változó hangulatait.
Szövegei:
Felülről fúj az őszi szél,
Zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.
Már két este el nem jöttél,
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe.
Véled estem szerelembe.
Véled estem szerelembe.
Tudod kedves vagy szívembe'
De te engem nem szerettél,
Csak éppen hogy kecsegtettél.
Addig rózsám innen nem mégy,
Míg ez a gyertya el nem ég.
A másik is mindjárt elég,
A szerelem mégsem elég.
Jó bort árul Sirjainé,
Ott kucorog a vén Dúzsné,
Aranyhajú Ecsediné,
gödénytorkú Nagybédiné.
Kerek az én szűröm alja,
Piros selyemmel kivarva.
De akkor, ha levetkezem,
Szűröm fejem alá teszem.
Zöld a pázsit, megnőtt a fű,
Az én rózsám kökényszemű.
Jaj a szívem, fáj a szívem,
Ugyan ki gyógyít meg engem.
Sirjainé egy icce bort,
Frissen, akit most felmarkolt!
Torkomon akadt a bánat,
Hagy öntsem le, mert feltámad.
...
Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa
Él még az én feleségem édesanyja, édesapja,
meg annak az anyósa, apósa,
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él...
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él...
A videó nem az én feltöltésem, a webhely ahonnan átmásoltam:
Zelk Zoltán verse három nyulacskáról szól, akikről elterjed az erdőben, hogy óriásira nőttek, hatalmas foguk van, és még a puskagolyó sem fog rajtuk. A félelmetes nyulak híre eljut a róka, a farkas, a medve és a vadász fülébe, akik tüstént a nyakukba szedik a lábukat, és elmenekülnek az erdőből. A vadász még a puskáját is elhajítja. Pedig a nyulaknak eszük ágában sincs bárkit is bántani, ők inkább békésen szundikálnak a fűágyukban, és nem sejtik, miket beszélnek róluk az erdőben.
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott
s felkiáltott: -Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak --
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni! -
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
-Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak -
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek - -
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek -
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve:
a medve így szólongatta:
-Hova szaladsz, farkas koma? -
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepiben jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kisegérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek! -
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közben a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk -
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve -
-No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre! -
kiáltott rája a medve. -
Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttam még ilyen csodát! -
Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet -
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben -
Mézga Géza, Paula, lányuk a tinédzser Kriszta és hát az a nyughatatlan legkisebb gyerek, Aladár. Szóval ők a Mézga család, persze lehet, hogy még Máris szomszédot is ide kellene számítani. Mindig rendkívül különös kalandokba keverednek, részben az Aladár által felfedezett "távoli" rokon, MZ/X-nek köszönhetően, részben saját erőből. Aladár saját készítésű, rádióból átalakított adóvevője segítségével lépnek kapcsolatba a köbunokai fokon harmincadik századi rokonnal. Hihetetlen dolgok történnek hirtelen az egyébként hétköznapinak mondható családban. Nem csoda, hogy a családanya elég gyakran Hufnágel Pisti nevét emlegeti...
Ezt a rajzfilmet "sokáig" nem mertem lejátszani a fiaimnak. Egyszer a könyvtárban keresgéltünk olvasnivalót és a kezünkbe akadt a könyv változata. Hazahoztuk, elolvastuk és megegyeztünk, hogy érdekel minket.
Természetesen ezt is, mint minden új mesét először közösen néztük meg. Azután kibeszéltük és újra megnéztük, majd még legalább 15-ször. 4 éves kortól merem ajánlani.
Az állatok királyának, Mufasának első fiúgyermekeként Szimba a trónörökös. A dzsungel állatai tisztelettel bánnak a rettegett, de igazságos király gyermekével, így Szimba életének első hónapjai gondtalanul, boldogságban telnek. De nem nézi mindenki jó szemmel a trónörökös érkezését. Szimba gonosz fivére, a hiénákkal szövetkező Zordon régóta feni a fogát a király trónjára, és tudja, hogy ha a kis utód nem áll az útjában, Mufasa halála után az ő fejére kerül majd a korona. Zordon ármánykodásának köszönhetően a kis Szimba életveszélyes helyzetbe kerül: a kiszáradt folyómederben egy megvadult bivalycsorda előtt találja magát, és csak édesapja önfeláldozó bátorságának köszönhetően éli túl a helyzetet. Apja azonban már nem tud kitérni a csorda elől, és Musafát halálra tapossák... Szimba nem maradhat többé szülőhelyén, ahol Zordon azonnal magához ragadja a hatalmat. A kis oroszlán világgá megy, útja során új, vidám és vicces barátokra lel, veszélyes és boldog kalandok várnak rá, és amikor életerős hím oroszlánná érik, elhatározza, hogy bosszút áll apja gyilkosán és visszaszerzi a trónt, hogy apja szellemében ő legyen az új Oroszlánkirály!
Simbának kislánya született, és a pajkos kis Kiarát nem könnyű féken tartani. Ez nem sikerül Timonnak és Pumbának, a bal kezekkel és lábakkal megáldott mókás duónak sem. Kiara elszökik csetlő-botló "dadáitól" és egyszer csak tiltott területen, Zordföldén találja magát. Ott találkozik Kovuval, a gonosz Zordon trónjának várományosával. A két fiatal megkedveli egymást, szüleik azonban ádáz ellenségek. A szerelemnek és a szeretetnek kell kibékítenie a forrongó ellentéteket...
Mindenki ismeri a kis Simba izgalmas, néha szomorú, de mégis dicsőséges történetét. Mindenki tudja hogyan csalta csapdába a gonosz Zordon a trónörökös kisoroszlánt, és hogyan áldozta fel életét fia megmentésére az állatok királya. Arra is mindenki emlékszik, hogy Simba világgá ment, abban a hitben, hogy apja haláláért ő a felelős. Tudjuk azt is, hogy jósorsa két nagyszerű baráttal ajándékozta meg: Timonnal és Pumbával. Ami az eredeti Oroszlánkirály történetből viszont soha nem derült ki az az, hogy hogyan teltek a száműzetés évei, együtt Timonnal és Pumbával. E filmből végre megismerhetjük a klasszikus történetet a varacskos disznó és a sivatagi kutya szemszögéből.
Magam is innen töltöttem le, így bátran ki merem jelenteni, hogy kiváló minőségű, mind képében, mind hangjában.
Ugyan Timon és Pumba kalandjaiból további részek is készültek, de miután az elsőt megnéztük, megállapítottuk, hogy nyomába se érnek az előzőeknek, így ezekről nem fogok bejegyzést készíteni.
Sokáig azt hittem, hogy a Bambi az amerikai Öreg néne őzikéje. Egyszer a fiam kiszúrta a könyvtárban és kérte, hogy hozzuk haza. Akkor döbbentem rá a tévedésemre. Azonnal letöltöttük és legalább 15-ször megnéztük. Sokáig a két Bambi és az Oroszlánkirály első három része váltogatták egymást esténként. Nagyon kedves mese. Az első részét akár már 2-3 éves gyerekekkel is meg lehet nézni, hiszen többnyire a zenéjé és az állatoké a főszerep. A második rész már pörgősebb, a megértéséhez lehet, hogy nem árt a betöltött 3-4 év.
A történet Bambi, a kis őz születésétől indul. Végig követi az első lépéseit, első szavait, első kalandjait. Láthatjuk, hogyan ismerkedik meg az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezettel, melyben, hol édesanyja, hol kis barátai, Toppancs nyuszi és Virág, a borz segítenek.
Megtapasztalja a veszélyt, melyet főként a vadász jelent számukra, majd a bánatot melyet édesanyja elvesztése miatt érez. De nem marad magára, mert apja az erdő hercege, magához veszi és felneveli.
Fiatal szarvas korában aztán a szerelem is utóléri. Szarvashoz illően meg is küzd a választottjáért, majd egy erdőtűzből való sikeres menekülés után maga is családot alapít.
Mondhatjuk tehát, hogy a rajzfilm egy őzike életét követi végig. A szenzáció nem is ebben van, hanem a hogyanban. Az állatfigurák roppant kedvesek (bár tipikusan amerikaian bájosak) a zenét pedig annak idején Oscar díjra is jelölték.
A történet közvetlenűl azután játszódik, hogy Bambi elveszíti édesanyját. Az édesapja jön érte és veszi magához. Bambi nagyon izgatott, hogy végre együtt lehet vele, a Herceg azonban nem igazán örűl annak, hogy neki kell pátyolgatnia a kis bajkeverőt, hiszen így fontos teendőit nem tudja megfelelően ellátni. Bár eleinte úgy tűnik, nem működik kettejük együttélése, végűl mégis közösen dolgozzák fel az anya elvesztése felett érzett gyászt, s valódi családra lelnek egymásban.
Mindez persze nem ilyen komoly, mint a fenti mondat. Megmosolyogtató és kedves, ahogy összecsiszolódnak, és a félénk őzikéből fiatal szarvas lesz.
