1929 karácsonyára írta József Attila ezt a versét, amely a betlehemi pásztorjátékot imitálja. Egyfelől a gyermekversek hangján szól („kis juhocska mondta - biztos / itt lakik a Jézus Krisztus.”) és meseszerű, másfelől népi-paraszti színezetű („afféle / földi király személye”). A megszólítások sorrendje (Jézus Krisztus - Istenfia - Megváltó) összeolvasva görögül a „hal” keresztény életszimbólumát adja. A „szegényember”-versek nézőpontjából eleveníti fel a bibliai történetet, s ezen nem változtatott a Szűzanyát értelmező második sor többszörös átalakítása sem, az utolsó szakaszban.
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1929. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése