Hiteles források szerint a kállai kettőst 1670 körül Kelet-Magyarországon és Erdélyben, mint nagykállói táncot ismerték. Sőt, már 1549 táján is említik egy versben: ”most már elől járod a Kállai Kettőst”. Az 1800-as évekből maradtak fenn írásos emlékek, melyekből megtudhatjuk, honnan is ered a kállai kettős elnevezés. Akkoriban az volt a kállói várvédő katonák szórakozása, hogyha elfogtak egy törököt vagy egy osztrákot, összekötözték őket egymásnak háttal, s rájuk parancsoltak, hogy táncoljanak, miközben ők muzsikáltak nekik. Azonban, ha látták, hogy a foglyok ügyetlenül léptek, megcélozták korbáccsal a lábukat. Így aztán mindegyik rab igyekezett úgy táncolni, ugrani, hogy ne ő legyen a korbács felől, hanem a másik. Ezt az idétlen ugrabugrálást, kettős táncot nevezték el kállai kettősnek. Akkoriban így ijesztgették az anyukák is a csintalan gyerekeiket: „Vigyázz, mert még eljárod a kállai kettőst!”
1926. november 7-én jegyezte le Kodály Zoltán, majd 1928 nyarán fonográfra rögzítette a kállai kettős dallamait. Megjegyezte, hogy csodálkozására a dallamokat csak a tánccal együtt tudták előadni a falusiak, és ezért azt táncos szakembernek is meg kell néznie. Kodály e két felvétel alapján írta meg a Kállai Kettőst vegyes karra és népi zenekarra. A híressé vált dallamok fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelmhullámzásokat karakterizálják, a busongás és a csúfolódás változó hangulatait.
Szövegei:
1926. november 7-én jegyezte le Kodály Zoltán, majd 1928 nyarán fonográfra rögzítette a kállai kettős dallamait. Megjegyezte, hogy csodálkozására a dallamokat csak a tánccal együtt tudták előadni a falusiak, és ezért azt táncos szakembernek is meg kell néznie. Kodály e két felvétel alapján írta meg a Kállai Kettőst vegyes karra és népi zenekarra. A híressé vált dallamok fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelmhullámzásokat karakterizálják, a busongás és a csúfolódás változó hangulatait.
Szövegei:
Felülről fúj az őszi szél,
Zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.
Már két este el nem jöttél,
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe.
Véled estem szerelembe.
Véled estem szerelembe.
Tudod kedves vagy szívembe'
De te engem nem szerettél,
Csak éppen hogy kecsegtettél.
Addig rózsám innen nem mégy,
Míg ez a gyertya el nem ég.
A másik is mindjárt elég,
A szerelem mégsem elég.
Jó bort árul Sirjainé,
Ott kucorog a vén Dúzsné,
Aranyhajú Ecsediné,
gödénytorkú Nagybédiné.
Kerek az én szűröm alja,
Piros selyemmel kivarva.
De akkor, ha levetkezem,
Szűröm fejem alá teszem.
Zöld a pázsit, megnőtt a fű,
Az én rózsám kökényszemű.
Jaj a szívem, fáj a szívem,
Ugyan ki gyógyít meg engem.
Sirjainé egy icce bort,
Frissen, akit most felmarkolt!
Torkomon akadt a bánat,
Hagy öntsem le, mert feltámad.
...
Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa
Él még az én feleségem édesanyja, édesapja,
meg annak az anyósa, apósa,
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él...
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él...
A videó nem az én feltöltésem, a webhely ahonnan átmásoltam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése